Sarki fény festi át az éjszakát
A vártnál hamarabb, már hétfő este megjelent az égen a rózsaszin köntösben tündöklő aurora borealis.
Az amerikai űridőjárás-előrejelző központ (NOAA SWPC) legfrissebb modellszámításai szerint bolygónk mágneses mezeje hamarosan jelentős zavart szenvedhet el. Az esemény kiváltó oka egy vasárnap, a 4341-es napfoltcsoportban történt, X1.9-es erejű napkitörés volt, amelyet egy úgynevezett koronakidobódás (CME – Coronal Mass Ejection) követett - számoltunk be a várható eseményekről délutáni cikkünkben.
Este 8 óra körül arról érkezett hír, hogy S4-es erősséget ért el a nagyenergiájú, száguldó protonokból álló napvihar.
Ilyenre utoljára 2003 októberében volt példa.
20 óra 38 perckor aztán a geomágneses viharok erősségét mérő sklálán is elértük a G4-es erősséget, ilyen intenzitásnál már hazánkból is jól megfigyelhetővé válik a jelenség, ahogy azt számos webkameránk is rögzítette.
A felvétel készülésekor a Dunakanyar hegycsúcsai szigetként emelkedtek ki a sűrű, hömpölygő ködből. A völgyekben megrekedt felhőréteget alulról a települések fényei világították meg, aranybarna derengést kölcsönözve a tájnak, miközben a tiszta, csillagos égbolt alján markáns rózsaszínes-vöröses oszlopok jelentek meg: ismét felcsillant a sarki fény.
Egy S4-es viharnak több negatív hatása is van.
Egyfelől az űrsétát végző űrhajósok számára elkerülhetetlen sugárveszélyt jelent. A nagy magasságban és sarkvidéki útvonalakon közlekedő repülőgépek utasai és személyzete megnövekedett sugárterhelésnek lehet kitéve, ez akár 10 mellkasröntgennek megfelelő dózis is lehet.
A műholdak memóriájában is adathibák keletkezhetnek. A sarkvidéki területeken a rövidhullámú (HF) rádiókommunikáció teljesen megszakadhat, és a navigációs rendszerekben, így a GPS működésében jelentős pontatlanságok léphetnek fel.
Várjuk fotóitokat Képtárunkba!
Borítókép: Prédikálószék - webkamera
