Végre kisütött a Nap… és mintha ezzel együtt valami más is megmozdult volna. Ahogy január végén lenni szokott, a baglyok most bátrabban merészkednek be a belterületekre. Ketten is ott ültek, hatalmas, tágra nyílt szemekkel, és úgy néztek a kamerába, mintha tudnának valamit, amit én még nem. És amikor azt hittem, ennél szebb már nem jöhet, egy jellegzetes hang állított meg. Egy hím süvöltő volt az, ritka találkozás, hiszen nálunk rendkívül ritka fészkelő. A Tiszánál aztán újabb történet várt. Az olvadó jégen, egy szabadon maradt vízfelületnél egy hattyúcsalád mozgott, fiatal is volt köztük, élvezte, ahogy a jégen csúszkálhat. Mégis, a kép nem volt teljesen felhőtlen… A mögöttünk álló zord, hideg időszak nyomot hagyott, és szomorú volt látni, hogy nem minden hattyú élte túl a telet. Tiszalök