A turzás az épülő sekély tengerparti területek sajátos homokformája. A turzások a partvonallal párhuzamosan futó, csekély magasságú, ám sokszor igen hosszan, több tíz kilométeren keresztül elnyúló szigetek, félszigetek. A tenger felől érkező hullámmozgás a partvidékről anyagot ragad el, ami a part víz alatt fekvő részén lerakódik. Az ilyen partok igen lassan mélyülnek a tenger irányában. A turzás ott képződik, ahol a partra kifutó hullámok elveszítik hordalékszállító mozgási energiájukat és a törmelékanyag a fenéken felhalmozódik. A hordalék idővel meghaladja a tenger szintjét. Minden a turzásra futó hullám újabb anyagszemcséket rak le, mielőtt víz visszafolyna a tengerbe.